A névadó Django bemutatása

image003

A fémhúros Gypsy-Jazz, avagy Django-gitárok nevüket a velük játszott gitárjáték kitalálójáról, Django Reinhardt-ról, illetve magáról a gitárjáték stílusának a nevéről kapták.   Ezt a stílust a leggyakrabban előforduló „Django” és „Gypsy-Jazz” mellett nevezik még „Gypsy-Swing”-nek, esetenként a francia cigány származására utalva „Jazz Manouche”-nak, angol nyelvterületen inkább „Manouche Jazz”-nek, vagy „Manouche Swing”-nek, illetve Django együttesének neve után „Hot Club-Style”-nak is.

Az a zenész, akiről nem egy »egyszerű« signature-gitárt, hanem egy teljesen önálló hangszert »neveztek el«, igazán megérdemli, hogy a hangszere mellett életének és zenei munkásságának főbb állomásait is megismerjük.

Django rajz

Jean-Baptiste Reinhardt, avagy cigány nevén Django (jelentése: felébredtem, ébren vagyok), közismert nevén Django Reinhardt (1910. január 23., Liberchies, Belgium – 1953. május 16., Fontainebleau, Franciaország) roma származású dzsessz-gitáros, az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója volt, az első fehér bőrű európai dzsessz-zenész, akit a színes bőrű amerikai dzsessz-zenészek is elismertek.

Django a francia manouche társadalomba tartozó szintó cigány, hagyományosan amatőr zenész családba született, és már gyermekkorában megtanult hegedűn, bendzsón, és gitáron is játszani.

18 éves korában, 1928-ban súlyos tragédia érte.  Egy szerencsétlen véletlen miatt kigyulladt és leégett a lakókocsijuk, amelyben feleségével éltek, és bár ki tudtak menekülni, egy izzó gerenda ráesett, Django jobb oldala teljesen megégett, a jobb lábát amputálni is akarták, és megsérült a bal keze is, kisujját és gyűrűsujját nem tudta többé mozgatni.  Egy szanatóriumban lábadozott 18 hónapig, és ott kezdett el ismét gitározni.  Hihetetlen akaraterővel és kitartással kifejlesztett egy olyan játékmódot, amellyel a sérülése ellenére is virtuózan tudott játszani – a felvételeken hallható szólókat csupán a középső és mutatóujjával játszotta, míg a sérült két ujját az akkordjátékában használta.

image005

1934-ben ismerkedett meg Stéphane Grappelli hegedűssel.  Reinhardt és Grappelli egy véletlen folytán találkoztak.  Felkértek 14 zenészt, hogy egy este egy hotelben játsszanak.  Az egyik szünetben Django leült egy sarokba és gitározni kezdett, majd nemsokára beszállt Stéphane is.  Az így kialakult hangzás mindkettőjük tetszését elnyerte, ezért azután gyakrabban összejártak zenélni.  Gyakorlatilag új műfajt teremtettek.

image008

Végül megalakították a híres Quintette du Hot Club de France zenekart, amelynek újszerű „húros jazz” hangzásvilágával hamarosan nagy sikert arattak.  A képen balról jobbra Stéphane Grappelli–hegedű, Joseph „Nin Nin” Reinhardt (Django testvéröccse)–ritmusgitár, Django Reinhardt–szólógitár, Louis Vola–nagybőgő, Roger Chapu–ritmusgitár:

Quintette-Du-Hot-Club-De-France

Az egyik első, csak húrosokból álló dzsessz-együttes hegedűs, bőgős és három gitáros felállásával a ’30-as évek egyik legnépszerűbb európai dzsessz-zenekara lett, amelynek zenéjében keveredett a szving, a francia musette, valamint a szintó cigányzene.  Egy kisebb kiadó, az Ultraphone jelentette meg az első felvételeiket, olyan híres dalokat, mint:
Dinah
Tiger Rag
Lady Be Good
I Saw Stars
Ezek voltak azok a felvételek, amelyek merőben új hangzásvilágukkal és érzetükkel elnyerték az emberek tetszését.  Ezek után a kvintett több száz dalt vett még fel.  Néhány további híres felvételük:
Minor Swing
Sweet Georgia Brown
s egy kis »hazai íz«:  Hungaria

A Hot Club olyan óriási hatással volt a zenei világra, hogy a mai napig alakulnak együttesek a nyomdokukba lépve.  Hazánkban a kevés számú követők egyike a Hot Club of Hungary.

A gypsy-jazz-ben többféle felállása létezik az együtteseknek, más-más hangszerekkel.
Az eredeti Quintette du Hot Club de France dobos nélkül játszott, amely megkönnyítette az akusztikus gitár erősítés nélküli használatát.  Egyúttal kifejlesztette a ritmusgitár „la Pompe”-nak, azaz pumpának nevezett pengetési technikáját, amely helyettesítette a dobot, mint ütemet adó hangszert.  Ennél azonban a gitáros »csak« penget, a pengetése adja a ritmust, és a pengető kéz sosem érinti a gitár fedlapját, mint például a flamenco-nál.
A gypsy-jazz leggyakoribb fő szólóhangszerei a gitár és a hegedű, bár a klarinét, illetve a tangóharmonika is gyakori.
Az együttesek sokfajta hangszeres felállása között egyfajta »normának« a gitár, hegedű, két ritmusgitár, és basszus tekinthető.
A keleti gypsy-jazz-ben a ritmusszekció kedvelt hangszere a cimbalom, amely vagy két cimbalommal, vagy egy cimbalom és egy gitár, vagy ritkán egy cimbalom és egy dob felállással szerepel.
A mai napig az akusztikus játék és hangzás a fő cél, és ez még akkor is igaz, ha a fellépésekkor általában kihangosítják a zenekarokat.

A kvintett tagjait a II. világháború kitörésének híre 1939-ben éppen Angliában érte.  Django visszatért Párizsba, míg Stéphane Angliában maradt.  A zenekar tagjai szerencsésen elkerülték a náci koncentrációs táborokat, nem úgy, mint sok társuk a háború alatt.

1940-ben megírta az egyik legismertebb és legnagyobb jelentőséget szerzett dalát, a Nuages-t (jelentése: felhők), amely a franciák himnusza lett a háborús időkben, ugyanis a nemzeti himnuszuk, a Marseillaise be volt tiltva.  S noha a Nuages tulajdonképpen ellentéte volt a Marseillaise-nek, mondhatni tele nosztalgiával a békebeli Párizs iránt, vagy talán pont ezért, annyira népszerű lett, hogy még az utcákon is ezt dúdolták.
Megjegyzendő, hogy a Nuages-t 1940. október 01. és 1953. március 10. között összesen 13 változatban vették fel, amelyek között több dalszöveggel szereplő is volt.
Ezt a dalt (is) sokan felhasználták, feldolgozták azóta, még Jimi Hendrix is játszott belőle részletet.

Django ezekben az időkben is több felvételt készített Hubert Rostaing-gal, akinek klarinétja helyettesítette Grappelli hegedűjét. Íme, néhány ízelítőül:
All Of Me
Indecision
Oui C’Est Ca
Premiere Idee D’Eddie

Ugyanakkor Django a világháború idején – az akkori lehetőségeihez alkalmazkodva, melyek behatároltak voltak, – írt egy misét és egy szimfóniát is.

Django ekkor váltott elektromos gitárra, az elsők között kezdte használni az archtop elektromos gitárokat.

Ezen a fotón éppen egy Gretsch Synchromatic 400 gitáron játszik Harry Volpe társaságában:

image011

Harry Volpe volt annyira jelentős gitáros, hogy még az Epiphone is elnevezett egy modellt róla.

1946. októberében elfogadta Duke Ellington meghívását, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy részt vegyen Ellington és zenekarának amerikai turnéján.  Django mindig is vágyott arra, hogy a dzsessz hazájában is fellépjen, így régi álma vált valóra.  1946. november 23-24-én még a Carnegie Hall-ban is felléptek.  A turné fogadtatása viszont vegyes volt: a zenészek általában odáig voltak Django-ért, a kritikusok között azonban fanyalgók is akadtak.  Django végül felemás érzésekkel tért haza a 3 hónapig tartó amerikai turnéról.

A világháború után Angliából ismét visszatért Franciaországba Grappelli, s folytatták együtt a zenei törekvésüket egészen 1951-ig, amikor Django visszavonult Samois Sur Seine-be, ahol a zenei örökségének részeként minden nyáron Django-fesztivált rendeznek.

Egykori gitárja jelenleg a párizsi zenei múzeumban tekinthető meg.

A stílusnak még számos követője, nagy nevű mestere volt és van:

…és természetesen még számos kiváló zenész, közöttük a magyar Illés Ferenc.
Itt egy 2009-es riportfilm látható Illés Ferencről, illetve együtteséről, a Swing Manouche Project-ről.
Ő ezen kívül is sokat tesz a gypsy-jazz hazai népszerűsítéséért, amelyhez eredeti szakmáját, a számítástechnikát is felhasználja, s létrehozta a Django-ról, valamint az általa kitalált zenei stílusról szóló honlapot, továbbá ezt a linkgyűjteményt.

Érdekes, hogy a világhírű magyar roma származású gitáros, Snétberger Ferenc egy riportjában így fogalmazott:
„a mára gyakorivá, szinte általánossá vált gypsy-jazz kifejezés manapság inkább üzleti fogalom, mint zenei”.

Ezt valamennyire alátámasztja, hogy napjainkban már találunk olyan kiváló gypsy-jazz zenészt is, mint például a svéd Andreas Öberg, akinek egyáltalán nincsenek roma gyökerei.

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!