Fémhúros sík fedlapos akusztikus gitárok áttekintése

image002

Bár manapság már Dunát lehet rekeszteni az elektroakusztikus gitárokkal (is), és nagyjából ugyanannyi elektroakusztikus gitárt találunk a boltok hangszertartóin, mint tisztán akusztikust, ez utóbbi gitároknak továbbra is létjogosultságuk van.  Kicsi ugyanis rá az esély, hogy mindig mindenki mindenhol akusztikus erősítővel mászkáljon, és ez nem is szükséges, hiszen akár egy házibuliban, akár egy tábortűznél, ám még egy kisebb, mondjuk iskolai fellépésnél sincs arra szükség, elég a gitár tiszta akusztikus hangzása.

Ha esetleg mégis azon tűnődnénk, hogy „egyszerű” akusztikus vagy elektronikával ellátott gitárt vegyünk, akkor itt egy elgondolkodtató eszmefuttatás arról, vajon kell-e, s ha igen, akkor mennyire kell nekünk egy elektroakusztikus gitár.

Itt olvasható egy részletes leírás a fémhúros gitárok kialakulásáról, történetéről, fejlődésükről, amelyet feltétlenül ajánlok mindenki figyelmébe, mielőtt továbbolvasna!  (2012. május)

Rögtön az elején megjegyzendő, hogy bár sokan a fémhúros gitárokat modernebbnek, újabb származásúnak vélik, mint a nevükben is réginek tűnő klasszikus gitárokat, valójában a sík fedlapos akusztikus gitárépítés nagy úttörője, Christian Frederick Martin (1796. január 31. – 1873. február 16.) 21 évvel idősebb volt Antonio de Torres-nél (1817. június 13. – 1892. november 19.), a klasszikus gitárok meghatározó építőjénél, és az 1850-es évekre már mindketten olyan gitárokat készítettek, amelyek a mai gitárok előfutáraiként, elődeiként, és mintáiként tekinthetőek.

A 6 fémhúrral szerelt, sík fedlapos, köznyelven western vagy (régebben) folk gitárnak is nevezett gitárokat nagyon sokféle szempont alapján lehet rendezni.  Az alábbiakban inkább támpontot akarok adni a vásárláshoz, illetve használathoz, mintsem örök érvényű igazságokat leszögezni.

Legfőbb gitárformák és méretek (méretarányos ábrákkal, ám a teljesség igénye nélkül):

image003image005image007image009

Egy kis jelmagyarázat:

  • A „size” angolul méretet jelent – ugyanakkor az 1/4, az 1/2, stb. csak a testméretet jelenti, s előfordulhat (ez gyártótól függ), hogy más méretű nyak van az adott méretű testen (például létezik olyan gyártó, mely a 7/8-os klasszikus gitárjára normál 4/4-es méretű fémhúros gitár nyakát rakja).
  • A „fret” angolul az érintő – a 12-fret-es gitároknál a nyak a 12. bundnál csatlakozik a testhez, azaz 12 érintőn tudunk „szabadon” játszani.  A 14-fret-eseknél értelemszerűen a 14. bundnál, ez utóbbi ezért a nagyobb játszhatóság miatt kedveltebb.
  • A betűk egy-egy névvel (is) ellátott modellt jelölnek, mint például a talán legismertebb „D”, mint Dreadnought, vagy „OM”, mint Orchestra Modell, stb.
  • Az „Uke” az ukuleléket jelöli.  Közöttük a „B” a bariton, a „T” a tenor, a „C” a koncert, illetve a „0” a normál méretű, vagy más néven szoprán ukulelét jelöli.

Az ukulelékről ebben a cikkben olvashattok részletesebben.  (2011. október)

Ha az előzőleg bemutatott legnépszerűbb méreteket, illetve formákat vesszük alapul, akkor azt láthatjuk, hogy a fémhúrral szerelt gitároknál manapság (is) a sík fedlapos Martin gitárok testméretei a legelterjedtebbek a hangszerkészítők között.  Pedig a gitár amerikai történetében nem ők voltak az első gyártók.  Voltak már évtizedekkel hamarabb működő gitárkészítő manufaktúrák, azonban a Martin volt az első, mely az összes többi közül minden tekintetben kiemelkedett, és a figyelem középpontjába került.  E cég működése során jött létre a legtöbb újítás.  A Martin adta azokat a formákat is, amelyeket ma majdnem mindegyik kisebb, fémhúros gitárt gyártó cég előszeretettel (szinte milliméterre) lemásol és alkalmaz.  Ezeknek a gitároknak a formái a gitárosokat és a gyártókat egyaránt vonzzák, mert ismertek és beváltak, ezért ezeket utánozni mindig biztos eredményt ígér.  A Martin által kitalált testformák jelölése szinte szabvánnyá vált.

Egy példa a nagy gitárosok ragaszkodására a Martin gitárjaihoz, illetve együttműködésükre a céggel:
az Eric Clapton nevével fémjelzett 000-28 EC és 000-28 EC Sunburst gitárok, ugyanis „Mr. Slowhand” többek között egy 1966-os Martin 000-28 gitárral játszott a nevezetes 1990-es MTV (= Music Television, és nem Magyar Televízió!) Unplugged felvételén (a szériaszáma #208511, és csekély 186.700,- $-ért, azaz akkori árfolyamon számolva bő 37millió forintért kelt el a 2004. évi Crossroads Guitar Auction rendezvényén):

image012

A másik nagy, a gitárok formavilágára, valamint építésükre maradandó hatást gyakorló gyártó, a Gibson az 1930-as években kezdte igazi sikertörténetét, amikor hangosabb, nagyobb testű gitárokra volt szükség, olyanokra, melyek egy zenekarban is megállták a helyüket.  Ekkor a mandolin készítésnél alkalmazott építési módot felhasználva kezdték gyártani nagyobb számban az archtop, azaz domború testű akusztikus gitárokat.  A domborított tetejű gitárt Gibson már 1900. körül megépítette, egy nagyméretű 17 ½”-os Jumbo fazonú gitárt ovális hangnyílással.  Ez tekinthető a későbbi Super 400 előfutárának.

Már csak a csodás képek miatt is érdemes végignézegetni az alábbi, kifejezetten a régi Martin és Gibson hangszerekkel foglakozó honlapokat:

Ezeknek a hangszereknek jó része mind a mai napig „működőképes”, ami talán nem meglepő, ha több száz éves hegedűkre gondolunk, ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy a klasszikus zenei hangszerekhez képest miért veszik kevésbé „hangszer-számba”, vagy némelyek akár miért nézik le az akusztikus gitárokat.

A Martin és a Gibson cégek formái a mai napig mérvadóak a legtöbb fémhúros sík fedlapos gitártest kialakításában.  A legnépszerűbb formák az alábbiak:

image013

Ugyanakkor szemléletes megtekinteni a fémhúros akusztikus gitárok történetére, kialakulására, fejlődésére legnagyobb hatást gyakorló gyártók mai fémhúros akusztikus gitárkínálatát:

  • a Martin-nál természetesen kapható 0 méretű 12 érintős, 00 és 000 méretű 12 és 14 érintős, OM 14 érintős változatban, Dreadnought-okból 12 és 14 érintős, Jumbo és Grand Jumbo 14 érintővel, M (0000) és Grand Performance is 14 érintős változatban, továbbá utazó gitárok és ukulelék;
  • a Gibson (és a hozzá tartozó Epiphone) jelenlegi választékában pedig 00 méretűek, kicsi és normál Dreadnought-ok, különböző kivitelű Jumbo-k és Super Jumbo-k találhatóak, illetve más ismert modellek „álnévvel” ellátva;

…utánuk egy „második generációs” gyártó akusztikus gitárjait:

  • például a Guild kínálatában található Orchestra (azaz OM) és Grand Orchestra modell 14 érintővel, Dreadnought-ok 12 és 14 érintős változatban, Jumbo 14 érintővel, illetve Concert modell is 14 érintős változatban;

…mindemellett egy „harmadik generációs” gyártó kínálatát:

  • például a Takamine gitárjai között szerepelnek a New Yorker testűek, amelyek a legkisebb teljes méretű gitárjaik, az OM-ek (azaz Orchestra Modell-ek), a Dreadnought-ok, az FXC modellek (amelyek a hagyományos Grand Concert modellhez állnak közel), a NEX testűek, amelyek sarkítva „kicsi skálájú” Jumbo-k, illetve a „valódi” Jumbo-k;

…valamint egy megbízható „kommersz” gyártó akusztikus gitárjait:

…végül pedig egy kis manufaktúra kínálatát:

  • például a Dowina kínálatában már „csak” Grand Auditorium-ok, Dreadnought-ok, és Jumbo-k szerepelnek.

Mint az egyértelműen látszik, az egyre kisebb (nevű) gyártóknál egyre kisebb a választék, és érthető módon egyre inkább csak olyan modelleket tartanak, amelyeket biztosan el tudnak adni a népes számú konkurens modell (és márka) ellenére is.

S bár a nejlonhúros klasszikus gitárokat a rezgő fedlapjuk merevítése alapján “osztályoztam”, és természetesen a fémhúros sík fedlapos akusztikus gitárok rezgő tetőinek is különböző merevítési variációi léteznek, erre most nem térek ki, mivel mind a mai napig a Martin által kifejlesztett X-merevítést alkalmazzák a leggyakrabban:

X-merevítés

A legismertebb, legnépszerűbb gitárformákról a továbbiakban ejtek néhány szót.

A hangzásviláguk?
Ez egy egészen szubjektív témakör, nem is szabad sokat írni erről, ugyanakkor nem kerülhető meg.

El lehet(ne) kezdeni leírni, hogy a leggyakoribb fémhúros akusztikus gitárok teste ilyen fából készül, a fedlapjuk olyan fából, a nyakuk pedig amolyan fából, azonban semmi értelme.  Manapság, hogy egyrészt tudjuk már, mekkora különbség van az ugyanazzal a névvel szerepeltetett fafajták között (mikor úgymond már a mahagónit is „hamisítják”), másrészt hogy olyan faanyagokhoz is hozzányúlnak a gitárgyártók, amelyek felhasználása korábban nem volt jellemző, (szinte) értelmét veszítette egy efféle leírás.

Ugyan el lehet mondani néhány általánosságot, mint például, hogy a mahagóni testű és fenyő fedlapú gitárok hangja meleg, a cédrus fedlaposoké pedig csilingelően fényes, azonban ez is csak elméleti kiindulópont lehet.  Semmit se könnyű elképzelni, hát még egy hangot, hangzást.

Annál inkább kijelenthető, sőt, fontos felhívni a figyelmet, hogy egy gitár vásárlásakor nem elég az adott gyártó adott modelljét a leírása alapján katalógusból, akár az internetről kiválasztani, hanem az általunk megvásárolandó adott gitárt magát kell meghallgatnunk!
Sőt, még ennél is tovább menve, ha ugyanannak a sorozatnak több példánya is található az üzletben, akkor lehetőleg minden egyes példányt meg kell hallgatni, mert még egy típuson belül is lehetnek eltérések kivitelben és hangzásban!

A gitárkészítéshez felhasznált faanyagok hangzásra gyakorolt hatásáról az alábbiakban lehet utánanézni:

Fontos továbbá, hogy az általunk keresett hangzásvilágnak megfelelő húrokat is tegyünk a hangszerünkre! Ez értendő úgy az anyagukra, mint a kivitelükre, vagy a vastagságukra.
A gitárhúrokról a róluk készült az anyagaimban olvashattok részletesen.

Az alábbi linkeken néhány fémhúros sík fedlapos akusztikus gitárról olvashattok részletes bemutatókat egy igazán hozzáértő, Szabó Sándor gitárművész tollából:

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!