Parlor akusztikus gitárok

Nevük egyéb változata még (a brit angolban, az azt használó nyelvterületeken) “Parlour”, a méretük másik megnevezése pedig “Baby”.

normál fejű Parlor

Ez a legkedveltebb kis méretű sík fedlapos akusztikus gitár.  Egyúttal (talán) ez hasonlít legjobban a régi, a barokk, vagy a korai romantikus gitárokra, mint például a nagyszerű és legendás cremonai hangszerkészítő mester, Antonio Stradivari által 1700-ban készített Stradivarius-ra, az 5 húrpárral szerelt “Rawlins”-ra:

Stradivari Rawlins 1700Stradivari Rawlins fej

Eredetileg a klasszikus gitárokból származik, abból alakult ki az 1800-as évek végén, és ennek köszönheti, hogy gyakran a klasszikus gitárokéhoz hasonló fejjel rendelkezik, ami az avatatlanokat meg is téveszt(het)i:

Parlor

Eredetileg a klasszikus gitárokkal megegyezően bélhúrokkal volt szerelve, de ez mára megváltozott, és a Parlor gitár fémhúros hangszerré vált.  Érdekes, hogy a különböző gyártók és a legfőbb felhasználók a húrok közül a két szélsőséget választják: vagy .008-.009-es, vagy pedig .012-.013-as fémhúrokat raknak rájuk.

Történetének kezdetén elsősorban a nők, főként a viktoriánus hölgyek, továbbá a blues- és folkzenészek körében volt kedvelt.  Számos, az 1930-as években készült blues felvételen hallhatóak Parlor gitárok.  Népszerűsége a XIX. század végén és a XX. század elején volt a csúcson, azután az 1950-es években lejjebb hanyatlott.  Szerencsére nem szűnt meg, nem álltak le a gyártásával.  Manapság inkább a fingerpicking gitárosok használják, illetve a kis méretét kihasználva sokan egy Parlor gitárt visznek magukkal utazáskor, aminek köszönhetően egyfajta “utazó” (“travel-travelling”) gitár státuszt is szerzett magának.

Érdekes még a nevének eredete.  Az amerikai angolban a “parlor” és a brit angolban a “parlour” szó szalont, azaz mai szóhasználattal élve nappalit jelent (angolul manapság inkább: sitting-room vagy living-room), amivel arra utaltak-utalnak, hogy a viktoriánus magánházak vendégeinek játszottak rajta, s az ő fogadásukat, szórakoztatásukat a ház szalonjában, azaz a nappalijában tartották.

viktoriánus hölgy gitárralDigital StillCamera

(Figyelem!  Nem összekeverendő a magánházak szalonja a western filmekből ismert szalonnal!  Ez utóbbira az angol nyelvnek is külön szava van, a “saloon”, amely ugyan szintén közösségi helyiség, olyan, ahol italt is felszolgáltak-felszolgálnak, ám hajón, vagy fogadóban, hotelben.  A kocsma megint más, de ebbe már ne menjünk bele.)

A korai Parlor gitárokat elsősorban a Lyon&Healy gyártott.  Így és így szól egy 1915-ben készített Lyon&Healy Parlor.

Hamarosan a Washburn is beszállt a Parlor-készítők közé (megjegyzendő, hogy a Lyon&Healy-ből a “Lyon” nem más, mint George Washburn Lyon).  Kb. ugyanebben az időben Maurer néven is gyártottak még Parlor-okat.  Jelenleg inkább csak a nagy(obb) gyártók hangszerei között találunk Parlor gitárokat.

A kivitelük vagy nagyon egyszerű, vagy szinte túldíszített.  A nyak a 12. bundnál csatlakozik a testhez.  Mint az elején is írtam, a fejének két formája lehet, vagy a klasszikus gitárokéhoz hasonló, vagy a fémhúros akusztikus gitárokéval megegyező.

A testméretéből eredő kisebb hangot a fingerpicking gitárosok hüvelyk- és ujjpengetői valamennyire kompenzálják, akár valamilyen műanyagból, akár fémből készülnek.

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!