Klasszikus gitárok jellemzőinek áttekintése

image002

A nejlonhúros klasszikus gitárok általános jellemzői:

  • széles és lapos nyak, amely gyakran megközelíti vagy meg is haladja a 2 hüvelyk (vagy angolul inch, avagy németül zoll, mindegyik ugyanaz, a mérete 2,54 cm.), azaz az 51 mm. szélességet a felső nyeregnél;
  • 650 mm-es (rövid), vagy 660 mm-es (hosszú) standard húrhosszúság;
  • az összesen 20 érintővel rendelkező nyak a 12. érintőnél csatlakozik a testhez;
  • E6, A, D, G, H/B, E1 hangolású nejlonhúrok.

Természetesen ma már léteznek mindenféle „egyéb” megoldással készített, például domború („archtop” vagy „carved”) hátlapú, vagy a nyakon 14 érintővel rendelkező, vagy cutaway-es, vagy elektroakusztikus nejlonhúros klasszikus gitárok is, az utóbbiról azonban külön pontban olvashattok, akárcsak a nejlonhúros flamenco gitárokról.  A többi rárakható húrfajtáról pedig az erről szóló húros anyagomban olvashattok.

Vannak olyan típusok is, amelyeknél a spanyol építésmódtól eléggé eltérően és szokatlanul a nyakat állíthatóra készítették.  Erre a célra egy állítható-feszíthető fémpálcát építenek a nyakba, hasonlóan a fémhúros gitároknál immár kötelezően elterjedt megoldáshoz.  A gitár hangján nem változtat számottevően, így a megoldás mindenképpen előnyös.  A klasszikus gitárosok nem biztos, hogy örülnek, ha egy darab fém is van a gitárjukban, ám tőlük függetlenül vannak környezeti és egyéb hatások, amelyek a nyakat valamilyen irányban elhajlíthatják, akár vastagabb húr, vagy a helyiség klímaváltozása, s ilyenkor a nyak (után)állítása szükségessé válhat.

A Klasszikusgitár Információs Lap, azaz a kil.hu.

Nejlonhúros klasszikus gitárok tesztjei.

Hazánkban ez az egyik leghozzáértőbb bolt, amelyik elsősorban a klasszikus gitárokra specializálódott.

A nejlonhúros klasszikus gitárok leggyakoribb méretei az alábbiak:

image004

Az általános szokás szerint a 1/4-es méretűt 2-5 éves korú gyermeknek, a 1/2-es méretűt 5-8 évesnek, a 3/4-es méretűt 8-12 éves gyereknek, a 4/4-es „egész” méretűt pedig 12 éves kor felett szokták ajánlani.
DE!
1/4-es és 1/2-es méretűt egyrészt ritkán lehet kapni, másrészt azoknak az igényesebb és emiatt egyben drágább gitárok kivételével meglehetősen elenyésző, tompa hangjuk van.  Helyettük inkább egy ukulele, vagy egy 3/4-es méretű gitár vásárlása javasolt.  Az ukulelékről itt olvashattok bővebben.

Természetesen a klasszikus gitárok családja ennél jóval több tagot számlál:

image005

S hogy hol helyezkedik el méreteivel a (természetesen „egész” méretű) nejlonhúros klasszikus gitár a fémhúros gitárok között?!?
Nos, a válasz:
A „Baby”, vagy gyakoribb néven „Parlor” (egyes helyeken: Parlour), illetve a „0”-s méretű, vagy más néven „Concert” gitárok között:

image008

Megjegyzendő, hogy a viszonylag kevés gyártónál kapható 7/8-os méretű nejlonhúros klasszikus gitárok gyakran valójában „Parlor” gitár méretű testtel és nyakkal rendelkeznek.

Hangsúlyozandó, hogy csupán a méretük felel meg annak, azonban a testük kialakítása nejlonhúrokkal való gitározáshoz van kialakítva, tehát azokra se szabad fémhúrokat rakni!

S ha már említettük a húrokat, azokról bővebben a róluk szóló anyagaimban olvashattok.

A folytatásban a klasszikus gitárok legfőbb építési módjairól ejtek szót a hagyományos(abb)aktól a modern(ebb)ekig, elvégre a klasszikus gitárok építésében több irányzat van jelen.  Nehéz ezeket csoportosítani, hiszen különböző szempontok alapján más-más sorrend és/vagy csoportok alakulnak ki. Ráadásul egy gitár építéséhez kiválasztott fák, ragasztók, bevonatok, azaz a felhasznált alapanyagok, a gitártest és -nyak, a fém bundok, a nyergek, a húrok anyagai, továbbá a hanglyuk formája-mérete-elhelyezkedése olyan mértékben befolyásolják a gitárok különbözőségét, hogy a variációk erőteljesen a végtelenhez közelítenek (tegyük hozzá: szerencsére).

A következőkben azt a felsorolást alkalmazom, mely szerint vannak a Torres-féle, valamint az abból kifejlődött legyezőbordás merevítésű klasszikus gitárok, a különböző rácsos merevítésűek, illetve az egyéb merevítési módok.

Ízelítőül íme, egy kép a rezgő fedlap merevítésének legfőbb módozatairól (sajnos, nem a legjobb minőségű, de azért látszik rajta a sokféleség):

image013

S hogy mennyire nem mindegy, hogyan rezeg a gitár fedlapja, annak szemléltetésére itt látható egy szemléletes képsorozat a gitár különböző frekvenciájú rezonanciáira.

De érdekességképpen még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy fennmaradt néhány Stradivarius is, azaz olyan gitár, amelyeket a nagyszerű és legendás cremonai hangszerkészítő mester, Antonio Stradivari készített.
Például a Sabionari 1679-ből:

Stradivari gitár teste

…és a “Rawlins” 1700-ból:

Stradivari Rawlins 1700Stradivari Rawlins fej

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!