Superstrat-ok kialakulása, bemutatók

image001

Találkozhatunk még a Superstrato vagy a Sooperstrat elnevezésekkel, illetve ugyanezeket ír(hat)ják egybe vagy külön, esetleg kötőjellel is, ám a leggyakoribb mindenhol, minden nyelven a Superstrat megnevezés.  De van, ahol nemes egyszerűséggel „modern Strato (alakú vagy formájú)” elektromos gitárnak nevezik.

Nincs hivatalos és pontos meghatározása a Superstrat-nak, ez egy szubjektív elektromosgitár-design, amely hasonlít a Fender Stratocaster-re.  Tény, hogy sokan sok helyen vitatkoznak azon, vajon egy-egy gitármárka bizonyos modellje Superstrat-e, vagy sem, ám ettől függetlenül a nagyobb internetes gitáráruházakban már külön kategóriaként kezelik a Superstrat elektromos gitárokat, és külön oldalt kapnak.

Ezt a gitártípust a heavy metal zenének az 1980-as évek elején megnőtt népszerűsége hívta életre.  A gitárosok elkezdtek keresni egy olyan elektromos gitárt, amelyik jobban megfelelt az új zenei stílusnak úgy a kinézetében, mint játszhatóságában.  „Kövérebb” zenei hangot kerestek, illetve egy olyan elektromos gitárt, amely igazán alkalmas az ún. „high-gain” torzított erősítésre.

Voltak ugyan gitárosok, akik már használták effélére a Fender Stratocaster-eket is, mint például Ritchie Blackmore vagy Dave Murray, ám az általuk eszközölt módosítások viszonylag csekélyek voltak annak érdekében, hogy a hangszerük minél inkább illeszkedjen a saját egyéni játékstílusukhoz.  Természetesen Mr. Blackmore-nak és Mr. Murray-nek is van ún. „Signature” gitárja a Fender Stratocaster-ek között.

Valószínűleg az első és egyben legismertebb Superstrat gitár Eddie Van Halen legendás Frankenstrat-ja, vagyis egy Frankenstein Stratocaster a ’70-es évek közepéből:

image003image005

A Frankenstrat-nak nem csupán története, hanem történelme, sőt, mára legendája van, fogalom lett, és még Eddie Van Halen honlapján is saját részt kapott.

Az akkor huszonéves Eddie szándéka alapvetően az volt, hogy egy Fender „testi adottságait” ötvözze egy Gibson „hangi adottságaival”.  Eredetileg egy kőris testet és egy juhar nyakat szerelt össze (mindkettő Wayne Charvel-től származott), egy eredeti Fender Stratocaster vibrátóval és egy Gibson ES-335 PAF humbucker hangszedőjével a húrlábnál, a fogólap pedig jumbo bundozású volt.  A potméter gombja hangszín feliratú, de az valójában egy A500k potméter, amely egy master hangerőszabályzó.

Ki kell hangsúlyozni: Eddie Van Halen nem értett sem a gitárépítéshez, sem az elektromos bekötésekhez, egyszerűen csak kreatív volt, aki tett is azért, amit elképzelt.

Ugyanakkor mégsem egyszerűen egy(sic!) elektromos gitárról van szó, mivel rengeteg átalakuláson ment át, illetve miután sorozatgyártásba került, több gitárgyártó is megjelent Frankenstrat modellekkel, elsőként a Kramer 1983-tól.  Hozzá kell tennünk, hogy Eddie eredetileg annyira nem támogatta a Frankenstrat sorozatgyártását, hogy a saját gitárján folyamatosan módosított kicsit, amely változtatások egy része ráadásul csak „úgy tűnt, mintha”, miközben a megváltozott külső jelleg mögött a gitár valódi tulajdonságaiban nem történt változás – ilyen volt mondjuk a be nem kötött nyaki single-coil.  De például az általa használt hangszedő később Seymour Duncan humbucker lett, a vibrátó pedig egy satus Floyd Rose.

Eddie Van Halen ezen játszotta el a szintén legendássá vált Eruption című instrumentális darabját, amelyet minden idők (egyik) legjobb gitárszólójának tartanak.  Itt a stúdióverzió, továbbá itt pedig egy élő felvétel hallható-látható, beleolvasztva más zenéket is, például a Little Guitars-ból szintén tőle.

Mivel a bevételi lehetőséget senki se hagyta-hagyja figyelmen kívül, így mára a gitározástól függetlenül, amellett is találkozhatunk a Frankenstrat-stílussal, és a híres csíkos mintázat, amely létezik még fekete-sárgában és fekete-fehérben is, megjelenik például a divatban, szinte mindenen díszítésként, azaz mára szinte önálló életet él ugyanúgy, mint a logóvá vált EVH (= Eddie Van Halen nevének monogramja):

EVH Logo

Hamarosan más gitárosok és gitárkészítők is elkezdték a hasonló, komolyabb változtatásokat.

Minden Superstrat elektromos gitár kiindulópontja a Fender Stratocaster: image007

A legtöbb forrás szerint a Superstrat-ot, mint önálló elektromosgitár-típust, Grover Jackson, a Jackson Guitars alapítója hozta létre a Stratocaster továbbfejlesztéseként.  Ő alkotta meg 1981-ben az első olyan elektromos gitárt, amely már magán hordozta a mai Superstrat-ok szinte minden jellemzőjét.  Ilyen gitár azóta is van a kínálatukban, például jelenleg a Jackson USA PC1 Phil Collen Signature:

image009
Később ezek a fejlesztések bekerültek a Jackson Soloist-ba, amelyet 30 éve, 1984. augusztus 28-tól gyártanak, és ezzel sokak szerint az első sorozatban gyártott „igazi” Superstrat lett, amely a mai napig különböző változatokban kapható.

image012
Arra, hogy ezek a hangszerek (természetesen) nem csupán a kőkemény metál földbedöngölős zenéire voltak alkalmasak, jó példa, hogy egy fehér Jackson Soloist-on játszotta el minden idők egyik legismertebb instrumentális rockballadáját, The Loner-t az ír gitáros Gary Moore 1987-ben.

A heavy metal zene növekvő népszerűsége miatt, és nem utolsósorban a hatalmas marketingsikernek köszönhetően az 1980-as évek első felétől a Jackson mellett más cégek is elkezdtek Superstrat-okat sorozatgyártásban készíteni, például…

… az Aria, mint például az Aria Pro II Knight Warrior-t:

image014

… a Charvel, mint például a Charvel Model 4-et:

image016

… a Hamer, mint például a Hamer Chaparral-t:

image018

… az Ibanez, mint például az Ibanez RG-sorozatot (1987-től napjainkig):

image020

… a Yamaha, mint például az RGZ- és RGX-sorozatot, amelyek közül az utóbbit „fel is újították”:

image022

… a Kramer, mint például a Kramer Baretta-t (1981–1991.):

image024

A leghíresebb Kramer az 1982-ben Eddie Van Halen-nek készített 5150 volt.  Sokan úgy gondolják, hogy az egy Kramer Baretta, de valójában egy prototípusa volt a ma is kapható Kramer Pacer elektromos gitároknak.  Eddie ezt a gitárt használta a Van Halen 1988-as OU812 turnéján, utoljára pedig a Judgement Day című dal feljátszásánál a For Unlawful Carnal Knowledge (F.U.C.K.) című album elkészítésekor 1991-ben.  Az 5150 később újból megjelent a Van Halen 2004-es turnéján, azután „nyugdíjba vonult”.  2012-ben, amikor a Kramer már a Gibson tulajdonában volt, piacra dobták a replikáját Kramer 1984 néven.

… vagy a Dean, mint az egészen más külsőre törekvő Bel Aire-t (1983.):

image026

… majd idővel sok más cég, így a legtöbb gitárgyártó kihozott legalább egy ilyen modellt.  Ezeknek a gitároknak az épen és működőképesen fennmaradt, avagy a „ráncfelvarrott” és újra piacra dobott példányai mind a mai napig igen szép áron kelnek el.

Természetesen a „kiindulópont”, azaz a Stratocaster „atyja” és tulajdonosa, a Fender cég is igyekezett reagálni a Superstrat-ok feltűnésére, mondhatni a „Superstrat-divatra”, s ők is gyártottak olyan modelleket, amelyek ilyen elektromos gitárok voltak, mint például 1985-86-ban a Fender Performer:

image027

Mindig találhatóak a kínálatukban ilyen gitárok (általában viszonylag hosszú és beszédes névvel), például jelenleg a Standard Stratocaster HSS With Floyd Rose, valamint a Standard Stratocaster Plus Top With Floyd Rose Tremolo, de sohasem túl sok.

Az elektromos gitárokat (is) gyártó másik nagy cég, a Gibson szintén piacra dobott néhány Superstrat-ot.  Ezek közül talán az első a Gibson W.R.C. volt 1987-88-ban, amely valójában egy, a (Wayne) Charvel által készített, és a Gibson neve alatt megjelent elektromos gitár:

image030

De az első, valóban a Gibson cég által sorozatban gyártott Superstrat modell az 1986-tól 1991-ig futó Gibson US-1 volt:

image032

Jelenleg egyetlen Superstrat található a Gibson cég kínálatában, a Gibson M-III, amely az 1991. és 1994. között gyártott azonos típusnevű modell újra kiadott változata:

Gibson MIII

Valamiért ezek a nagy nevű cégek mégse tudtak-tudnak lépést tartani a többi gyártóval a Superstrat-oknál.

Az 1990-es évek elejétől-közepétől a heavy metal zenének, és ezzel párhuzamosan a Superstrat-oknak a népszerűsége is folyamatosan csökkent.  Ez részben az új zenei irányzatok megjelenésének volt „köszönhető”, mint például az alternatív rocknak, és annak alműfajainak, főként a grunge-nak, valamint az alternatív metálnak, vagy a nu metal-nak, illetve egyéb újabb stílusoknak.  Emiatt azok a gitárgyártó cégek, amelyek elsősorban a Superstrat-ok készítésére és eladására specializálódtak, jelentős veszteségeket könyvelhettek el.  Mindemellett szerepet játszott ebben egyes, Superstrat elektromos gitárokat (is) gyártó cégek megszűnése, felvásárlása, tulajdonosváltása is.  Ez utóbbi meglehetősen szövevényes, és alapos utánanézést igényel, ha valamelyik elektromosgitár-márkáról meg akarjuk mondani, mikor kinek-minek az érdekeltségébe tartozott, illetve jelenleg ki is az igazi tulajdonos.

A 2000-es évektől ismét a reneszánszát éli a Superstrat, és jelenleg szinte minden komolyabb gitárgyártó cég készít ilyen elektromos gitárokat (is).  Az úgymond természetesnek vehető Charvel és Jackson, vagy például a sorba elsők között beálló Ibanez, illetve társaik, valamint az azóta kialakult üzleti kapcsolataik, egyéb gitármárkáik mellett olyan gyártók nevei is feltűnnek a jelentősebb Superstrat-okon, mint a Blackmachine, a Caparison, a Carvin, a G&L, az (Ernie Ball) Music Man, a Mayones, a Suhr, Tom Anderson, vagy a szénszálnak (és egyéb modern anyagoknak) a gitárépítésben úttörő felhasználójaként ismert Vigier.

De például még a „kommersz(ebb)”, jó ár-érték arányú gitárjairól ismert Cort cég kínálatában is találni efféléket.

A két legjelentősebb magyar, elektromos gitárokat (is) gyártó cég, amelyek Superstrat-okat is készítenek, a Fibenare, valamint a GPD.

Összességében (talán) kijelenthető, hogy a Superstrat az az elektromosgitár-típus, amely a legnagyobb kölcsönhatásban volt a gitárosokkal úgy a gitározás technikai fejlődésére, mint a hangszernek az ezt támogató fejlesztésére.  Egyre tovább fejlődtek, finomodtak a már meglévő technikák, illetve mellettük újabbnál újabb technikák jelentek meg, gyors és komplex játékmódok, például:

…és egyebek.  Hozzá kell tenni, hogy a különböző technikákat egyes gitárosok még a saját „kezükre” igazították-igazítják, így egyes technikákon belül is vannak eltérések annak részleteiben.

Ugyanakkor az is tény, hogy sok esetben a virtuozitást, és a néha már akrobatikus(nak tűnő) gitárjátékot fölébe helyezték-helyezik az egyszerű és hatásos riffeknek.

S hogy kik a jelentősebb gitárosok, gitárvirtuózok, akik Superstrat-okon (is) játszottak és játszanak?
Nos, sorolhatnánk a neveket, ám valószínű, hogy többet hagynánk ki, mint ahányat megemlítenénk.

A teljesség igénye nélkül néhányan az eddig említetteken kívül:

Greg Howe (→honlapja), Joe Satriani (→honlapja), Joe Stump (→honlapja), John Petrucci (→honlapja), Michael Angelo Batio (→honlapja), Paul Gilbert (→honlapja), Shawn Lane (→honlapja), Steve Vai (→honlapja), Tony MacAlpine (→honlapja), Vinnie Moore (→honlapja)…

… és még sokan mások – annál is inkább, mivel a felnövő és feltörekvő ifjú gitárosok egy jó része ebbe az irányba mozdítja ujjait.

Érdekesség, hogy a szintén nagy metálgitáros Yngwie J. Malmsteen (→honlapja) kedvenc hangszere továbbra is egy Fender, naná, hogy a róla elnevezett Stratocaster.

Ezek után az is érdekes, hogy például az egyik leginkább „metálos” gitárgyártó cég, a Jackson (is) folyamatosan tart a kínálatában a hagyományos Stratocaster formáját viselő elektromos gitárt, mint például a legendás Iron Maiden együttes szintén legendás gitárosának, Adrian Smith nevével fémjelzett modelleket.  Ugyanakkor, amennyiben alaposan szemügyre vesszük, akkor ezek valójában Stratocaster formájú, de tudásukban, kialakításukban Superstrat elektromos gitárok:

image127

Néhány magyar teszt Superstrat (vagy olyasmi) elektromos gitárokról, közöttük magyar gyártmányokról is:

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!