Húr-húrkészlet választása

gitarhurok-valaszteka-vagott
(Privát „húrkutatásom” eredménye.
Megjegyzem: a húr-húrkészlet választásával párhuzamosan a gitárhúrok cseréjének gyakorisága kérdésében is körülnéztem, és arról is készült egy poszt!)

Az egész abból indult ki, hogy le akartam cserélni a gitáromon a húrokat, és eltűnődtem, milyet vegyek rá.  Körbenéztem néhány hazai, valamint nemzetközi fórumon, amelyeket már vagy ismertem, vagy a kereső hozott fel bizonyos keresési meghatározásokra, átnéztem néhány tesztet az elmúlt évekből kb. egy évtizedre visszamenőleg, és egyes külföldi boltok elérhető adatbázisát is megnéztem, ahol megtekinthetőek úgy a termékeik eladási, mint elégedettségi rangsorai.  Ezek egyike a Thomann-é volt (ez itt azonban nem a reklám helye), amely feltehetőleg nem tükrözi hűen a hazai viszonyokat, ugyanakkor mivel jó néhány országban megtalálhatóak, elérhetőek, azért egy átfogó európai képet mindenképpen kaphatunk általuk (is).  Érdekes lenne ezeket összevetni a hazai boltokéval, ám tudomásom szerint ez utóbbiaknál nincs ilyen,  vagy legalábbis nem nyilvános.
Természetesen mindezek így együtt sem tekinthetőek komoly kutatásnak, ám úgy vélem, a miheztartás végett semmiképpen sem rosszak.

A kiinduló kérdésem az volt, hogy ki hogyan választ magának gitárhúrt, ha új húrt-húrkészletet vásárol.  Nem érdekelt, hogy kezdő, haladó, vagy profi a válaszadó (már csak azért sem, hiszen nem mindenkit én kérdeztem meg).  Minden megoldás érdekelt, azaz úgy a húr márkája (például, ha mindig egy adott gyártótól választ valaki, legfeljebb másik típust), mint a típusa, vagy a vastagsága, s akusztikus, elektroakusztikus, elektromos, vagy basszusgitár(os)oké egyaránt.

Olyan-olyasmi szempontokat vettem figyelembe például, hogy:

  • a fellelhető/kapható legolcsóbbak valamelyikét veszi;
  • azt veszi, amit eddig is, és nem néz új/abb után;
  • azt veszi, amit a boltban ajánlanak;
  • azt veszi, amit a példaképe/i használ/nak;
  • először körbeérdeklődik fórum(ok)on, utánanéz teszteken, egyéb helyeken, és aszerint választ;
  • azt veszi, amit a játék- és/vagy a zenei stílusához a leginkább illőnek tart;
  • a gitárjához, annak típusának, anyagának, kialakításának a figyelembevételével választ, esetleg az előző pontot is figyelembe véve;
  • stb.

Bevallom, a kapott vagy talált válasz engem némileg meglepett.

Szerencsére azt szinte sehol sem olvastam-hallottam, hogy valaki a fellelhető/kapható legolcsóbb húrkészletek valamelyikét venné.  Úgy tűnik, legfeljebb az újonnan vásárolt gitáron nem érdekli az embereket, hogy milyen húr van rajta, de később, ha már húrcserére kerül a sor, akkor valamennyire azért utánanéznek.

Érdekes módon viszonylag kevesen vásárolnak az alapján, hogy a hangszerboltban mit ajánlanak nekik.  Sajnos, azonban még mindig előfordul a boltokban mindkétféle véglet.

Az egyik, amikor bemegy gitárosunk a hangszerboltba, s azt mondja:
–  Egy gitárhúrt kérek!
–  De milyen húrt?  És húrt vagy húrkészletet?  – kérdez vissza jogosan az eladó.
Értetlen tekintet, majd a válasz:
–  Egy gitárhúrt.

A másik negatívum, ami ráadásul még kevésbé érthető, mikor a hangszerbolt elméletileg hozzáértő eladója ahelyett, hogy szakértelmét, tapasztalatát felhasználva célirányos kérdésekkel megpróbálná megtudni, melyik húrkészlet is lenne a legmegfelelőbb a kedves vevő számára, helyette mindenáron mondjuk egy kőkemény .012-es húrkészletet próbál rábeszélni az amúgy kezdő gitárosra, ki utána nem érti, miért olyan fájdalmasan nehéz lefognia egy-egy akkordot vagy hangot, főként, ha hölgy és/vagy ifjonc az illető.  Tisztelet a remélhetőleg többség kivételnek!

Viszont úgy érzem, vagy inkább azt remélem, ha valaki már nekiáll gitároz(gat)ni, s teljesen mindegy, hogy autodidakta módon, vagy a Muszty-Dobay-féle Gitáriskolából, vagy a netről, vagy akármilyen tanártól, akkor úgymond már tartozik valahova, a „gitározókhoz-gitárosokhoz”, és van kitől megkérdeznie.  S ez jó!  (Ha tényleg így van…)

A példaképek által használt húrkészleteket arányait tekintve nem használják túl sokan, ők azonban ragaszkodnak azokhoz, és nem jellemző rájuk, hogy más típusra és/vagy fajtára váltanának.

Érdekes ezzel szemben az, hogy XY nagynevű gitárosok nevével fémjelzett, és részben emiatt nem túl olcsó húrkészletekkel kapcsolatban nem egyszer csalódásról lehet olvasni-hallani.  Ez alól leginkább a dzsessz-húrkészletek kivételek.  Nem tudom, ez minek köszönhető, mivel nem teljesen egyértelmű.  Lehet, nem éri meg az árát, annál olcsóbban is kapni annyira jót.  Vagy talán azt várná az egyszeri gitáros, hogy attól a húrtól majd az ő gitárhangzása is olyan lesz, mint azé a gitárosé, kinek a neve ott virít a csomagoláson, noha ez nyilvánvalóan szinte lehetetlen.  Hogy mást ne mondjunk, például a példaképpé vált gitárosok pengetési technikája (is) teljesen más, egyéni, amit ráadásul sokszor nem is szokványos pengetővel, hanem direkt nekik készített, más alakú és/vagy anyagú pengetőkkel játszanak, ami szintén beleszól a hangzásba.

Úgy tűnik, a legtöbben, miután találnak egy olyan húrkészletet, amelyik úgy hangzásban, mint játékkényelemben tetszik, megfelel nekik, egyszerűen megmaradnak annál, és nem nagyon kutakodnak másik, újabb után, legközelebb is azt veszik, szinte rutinból vásárolva, netán neten rendelve.

Aki mégis váltásra szánja rá magát, az leginkább különböző fórumokon néz utána, kérdezősködik, illetve a neten tekinti át a különböző teszteket, amelyek között ugyanúgy vannak elégedettségi tesztek, mint komoly/abb tesztek.  Mint látszik, azért még mindig hajlunk arra, hogy a legjobb reklámnak a másik elégedett embert tekintsük.

Ami számomra egészen meglepő volt, az az, hogy mennyire kevesen veszik figyelembe a játék- és/vagy a zenei stílusukat.  Ez inkább azokra jellemző, kik a húrkészlet választásakor is a példaképükre vannak tekintettel.

S úgy tűnik, még kevesebben vannak azok, akik a gitárjukkal, annak típusával, fajtájával, anyagával, kialakításával (stb.) is számolnak a húrkészlet választásakor.  Ez azért is érdekes, mivel a nagyobb húrgyártók oldalán elérhető egyfajta húrválasztó, minimum annak megjelölésével, hogy az adott húr mennyire tisztán vagy koszosan, csengőn vagy melegen, milyen jellegű hangzással szól.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy helyezzük tudományos alapra a húrválasztás kérdését (bár, ha megvan hozzá a szükséges információnk és egyéb lehetőségünk, akkor tulajdonképpen miért is ne?), hanem hogy a ma már elérhető rengeteg és ingyenes információt használjuk fel a saját hasznunkra, hiszen azért vannak.

Bőven van választék, és az előbb említetteket is alkalmazva jócskán játszhatnánk azzal, hogy milyen gyártmányú, milyen anyagú, bevonat nélküli vagy azzal ellátott, milyen kivitelű, illetve milyen vastagságú húrt válasszunk, hogy ezzel is alakítsuk a gitárunk hangzását.  Sose felejtsük el, hogy minden befolyással lehet a hangzásvilág(unk)ra!

Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy például a blues zenéhez sok fórumon leginkább ajánlott olyan elektromosgitár-húrok, mint a DR Strings Pure Blues (amelyből basszusgitár-húrkészlet is létezik), illetve a Thomastik Blues Sliders nem szerepelnek az egyéb szempontokból, például az elektromosgitár-húrokat zenei stílus nélkül, egyszerűen kivitelük szerint csoportosító (bevonatos vagy anélküli) népszerűségi listákon.

Gondolom, az teljesen egyértelmű, hogy kis hazánkban meglehetősen árérzékenyek a gitárosok (is).  A lélektani felső határ az átlagos gitáros számára jelenleg (2016. végén járva) kb. 5ezer forint környékén húzódik egy húrkészletért.  Szerencsére alatta is bőven lehet válogatni, mostani árakat figyelembe véve kb. 2,5-3ezer forint környékén már megbízható minőségű húrkészleteket lehet vásárolni.

Csak úgy érdekességképpen elmondom még, mire jutottam, mely húrfajták közül melyek a legkelendőbbek:

nejlonhúros klasszikus gitárok:

Ebben egyértelműen a D’Addario vezet – feltételezem, a meglehetősen jó ár-érték arányú Pro Arté Nylon Core-sorozatának köszönhetően (ez az olcsóbb, mivel magából a Pro Arté-sorozatból is többféle kivitel létezik).

Gyakran lehet még találkozni a Savarez, a Hannabach, és az Augustine márkákkal, bár ez utóbbival itthon kevésbé.

Természetesen a többi gyártó húrkészletei is megtalálhatóak, csak azok jóval kisebb arányban, és változó gyakorisággal.

fémhúros akusztikus gitárok:

Úgy a bevonat nélküli, mint a bevonatos gitárhúrok között fej fej mellett szerepel a három legnagyobb gyártó, a D’Addario, az Elixir, és a Martin.

A többi előforduló gyártó neve között megtalálunk szintén komoly gyártókat, mint például a DR Strings, a GHS, a Savarez, vagy a Thomastik, ám ugyanígy olyan ismert nevekkel, mint a Fender vagy Gibson, is adnak el húrokat.

elektromos gitárok:

A bevonat nélküli elektromosgitár-húroknál szintén a nagy nevek vezetnek, a D’Addario, valamint az Ernie Ball.

Érdekes, hogy a bevonattal rendelkező elektromosgitár-húrok között az Elixir, főként annak Nanoweb típusa úgymond „mindent visz”.

A sima felületű, csiszolt vagy köszörült (Ground Wound, Half Wound vagy Half Round Wound, Pressure Wound, Semi Flat), illetve szalaggal tekert (Flat Wound) húroknál ott van a legkelendőbbek között még a Pyramid, illetve a Thomastik is.

Természetesen itt is megtaláljuk a többi komoly gyártó termékeit is – a fémhúros akusztikus gitároknál említetteken túl például a Cleartone-t vagy a Dean Markley-t.

Egyetlen gondolat megjegyzésként:
Engem azért lepett meg leginkább, mennyire nem látom a vállalkozó kedvet a gitárhúrok közötti „turkálásban”, mert hatalmas választék található belőlük (még kis hazánkban is), nem vészes az áruk, ugyanakkor úgy a hangzásra, mint a játékkényelemre jelentős befolyásuk lehet.  Ha csak mondjuk évente kipróbálnánk egy-egy új húrkészletet, már előrébb lennénk a saját tapasztalatokkal, miközben nem verne bennünket földhöz anyagilag, még a hazai viszonyok között sem.
Szerintem.

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!