Nejlon gitárhúrok klasszikus és flamenco gitárokra

image003

A klasszikus és/vagy flamenco gitárok nejlonhúrjainál viszonylag egyszerű(bb) a vásárló helyzete.

Ezekből általában mindössze négyféle erősségű húrt gyártanak:

  • Light vagy Low Tension (könnyű vagy alacsony feszítésű) – ez viszonylag ritkább;
  • Medium vagy Normal Tension (közepes vagy normál feszítésű);
  • Hard vagy High Tension (kemény vagy magas feszítésű);
  • Extra Hard vagy Super High Tension (extra kemény vagy szuper magas feszítésű);

elnevezésűeket, amelyek a húrfeszítés mértékére utalnak.

Ezekkel a megnevezésekkel lehet a leggyakrabban találkozni, de mivel gyártótól függően változnak, előfordulnak még a Regular, a Power, vagy más fantázianevek is.

Az általános vélemény szerint leginkább a második legerősebb, a Hard vagy High Tension elnevezésű húrokat érdemes használni, melyek már eléggé „meghajtják” a hangszerünket, megrezegtetik annak fedlapját, testét, jó hangzást biztosítanak, ám még elviselhető a lefoghatóságuk és a játszhatóságuk.

Érdekességképpen megemlítendő, hogy egyes gitárosok, mint például a nemzetközileg (is) ismert és elismert magyar gitárművész, Szabó Sándor, a G-húrt tartják egy klasszikus gitár letesztelésére a legalkalmasabbnak.  Úgy tartják, hogy „a gitárok általában nagyon érzékenyek a G-húr rezgéseinek visszaadására”, s emiatt „ha egy gitáron bármilyen G-húr jól szól, akkor az egy jó rezonátor, azaz egy jó gitár”.

Hozzáteszem, hogy a legtöbb húrgyártó cég kínálatában szerepel sodrott G-húr is.

(Zárójelben egy érintőlegesen ide tartozó érdekesség:
Élt egy hazánkfia, az 1883-ban Békéscsabán született Kvasz András, egy találékony mechanikus tele remek ötletekkel, aki a magyar aviatika egyik megteremtője volt.  Őt, illetve a munkásságát még személyesen Blériot is ismerte és elismerte.
S hogy miért hozom őt itt fel?  Azért, mivel Kvasz a repülőgép szárnyainak merevítő huzaljait a zongora G-húrjaiból készítette, s ez a megoldás csodásan bevált!  Ez azért is nagy ötlet, ugyanis a repülés hőskorában a legtöbb szerencsétlenség a huzalok elpattanása miatt történt, és ez még nyugaton is így volt, noha ott már akkoriban is nagy laboratóriumok kísérleteztek a magas szakítószilárdságú fémhuzalok elkészítésével.  Ehelyett jött egy magyar, és a zongora G-húrjával megoldotta a kérdést.
Úgy tűnik, a G-húrok tudnak valamit.
Egyébként Müller Péter író Kvasz Andrásról, illetve az ő életéről írta A madárember című könyvét.)

Segítségképpen itt egy összefoglaló cikk a nejlonhúrokról.  (2006. március)

Itt pedig egy még részletesebb, sok példát tartalmazó cikk a klasszikus gitárok húrjairól.  (2012. június)

Nejlonhúrok összehasonlító tesztje, valamint a teszt leírása.  (2006. április)

A húrok kivitele természetesen befolyásolja a hangzást, ám ez ugyanazon gyártó azonos márkájánál is különböző lehet!

Például a D’Addario („sima”) Pro Arté-sorozatú Hard Tension húrjai (régebbi és új csomagolásukkal is bemutatva):

  • EJ46 típusú nejlonhúrkészlete ezüstözött mély húrokat (E6, A, D), és áttetsző magas húrokat (G, H/B, E1)

EJ46 régi

image008

  • EJ48 típusú nejlonhúrkészlete 80/20 bronz bevonatú mély húrokat (E6, A, D), és áttetsző magas húrokat (G, H/B, E1)

image009image012

  • EJ50 típusú nejlonhúrkészlete pedig ezüstözött mély húrokat (E6, A, D), és fekete magas húrokat (G, H/B, E1) tartalmaz

EJ50 régi

image015

  • Sőt, már megjelent az EJ51 is, amely polírozott, a hazai gyakoribb szóhasználattal élve csiszolt, avagy köszörült ezüstözött bevonatú mély húrokat (E6, A, D), és áttetsző magas húrokat (G, H/B, E1) tartalmaz, és amelyet kifejezetten hangfelvételek készítéséhez ajánlanak.

Mint az látszik, úgy a „sima” húrok, illetve a sodrott húrmag, mint a tekercselt nejlonhúrok fémsodrata, valamint annak bevonata is különböző lehet.

A tekercselt mély húrok fémsodratának a jellemzői megegyeznek a fémhúros akusztikus gitárokra való húrok tulajdonságaival, amiről a következő oldaltól olvashattok.

A klasszikusgitár-húrokról és -húrmagokról is szólva javarészt ismét csak egy gyártó azonos sorozatú húrkészletein, a D’Addario teljes Pro Arté palettáját elővéve mutatjuk be, hogy hányfélék is lehetnek.
(Felhívom a figyelmet, hogy semmilyen formában nem támogat sem a D’Addario, se más húrgyártó cég, sem ezek magyar képviselete, egyszerűen csak szemléletesebb, ha leginkább az egyik legnagyobb gyártó termékkörén keresztül mutatjuk be a választási lehetőségeket, mivel így még jobban látszódnak a különbségek.)

Tehát az ún. monofil, azaz egyszálú homogén, vagy az ún. multifilament, azaz elemi szálakból készült magasabb (E1, H/B, és a legtöbb, ám nem minden esetben G) hangú klasszikusgitár-húrok, illetve a mélyebb (E6, A, D, és esetenként G) hangú tekercselt gitárhúrok többszálas sodrott húrmagja lehet:

  • hagyományos nejlon;
  • Dynacore;
  • kompozit;
  • karbon, pontosabban: másféle szén alapú műanyag, egészen pontosan PVF, azaz Polyvinil Fluorid, vagy módosított PVF, vagyis PVDF, azaz Polyvinylidene Fluoride (például az Oasis GPX karbon húroknál);
  • a természetes bélhúrok akusztikai jellemzőit utánzó szintetikus anyag, a Nylgut, amelyet az Aquila fejlesztett ki, az ő szabadalmuk, és az Aquila NG-típusú húrnál ismerhettünk meg.

Mindemellett előfordul, hogy a még jobb hangzás érdekében a magas húrok egyik, amíg a mélyebb tekercselt húrok magja valamelyik másik anyagból készül, mint például az D’Addario Pro Arté EJ46FF húrkészletben, amelynél a magasak karbonok, a mélyek pedig Dynacore-ok.

S olyan húrkészlet is létezik, amelynek nem csupán az anyaga különleges, hanem a felületképzése is, mert például az ezüstözött tekercselésű mély húrok bevonatát polírozzák.

Figyelem: a fekete húr nem feltétlenül egyezik meg a karbon húrral!

Itt és most megjegyzendő, hogy nem kell félni a sokak számára szokatlan fekete nejlonhúroktól!  Ahogyan az előbb is említett Szabó Sándor írta róluk az ismertetőjében:
„Igen erőteljesen szólnak, valamelyest nagyobb feszítésűek, és gömbölydeden koppanós a tranziensük, egyik-másik változat fényesebben szól, mint az átlátszó nejlon.  Ezt a típust gyakran ajánlják Flamenco készletek magas húrjaiként.  Rossz láthatóságuk miatt nem túl kedveltek, azonban igen jó hangi tulajdonságaik vannak.”

Egyes gyártók Flamenco húrkészleteiben (mint például a Hannabach Flamenco sorozatában) az áttetsző nejlonhúrok különféle színű pigmentek hozzáadásával készülnek.  Ezzel megváltoztatják mindenekelőtt a húrok fajsúlyát, illetve egyéb rugalmassági, fizikai jellemzőiket.  A Flamenco húrok nagyobbat koppannak, a tranziensük egyszerre gömbölyded és kissé zajosabb is, a tónusuk enyhén fényesebb, ami jól támogatja azt a muzsikát.

Fontos azt is tudni, hogy bár ezek a húrok a Flamenco jelölést viselik, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet rajtuk-velük más zenét játszani.  Aki például dzsesszt, vagy más modern műfajt játszik nejlonhúros gitáron, ezt a húrt nagyon előnyösen használhatja egy sajátos hangzás elérésére.

Oasis GPX karbonhúr bemutatója.  (2009. április)

Aquila klasszikusgitár-húrok bemutatója.  (2012. június)

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!