Fémhúros elektroakusztikus gitárok

Részben Eric Clapton 1990-es MTV (= Music Television, és nem Magyar Televízió!) Unplugged felvételének köszönhetően, részben más zenészeknek a zenei gyökerekhez való visszanyúlásának, visszatérésének köszönhetően az elmúlt évtizedekben az élő koncerteken ismét egyre sűrűbben használják az akusztikus és elektroakusztikus gitárokat is.

image005image007

Ezen a felvételen Mr. „Slowhand” az előbb említett MTV Unplugged felvételén játssza egyik leghíresebb dalát, a Layla-t.

Sok fémhúros elektroakusztikus gitárt eleve olyan gitárosok számára fejlesztenek ki, akik alapvetően és elsődlegesen elektromos gitáron játszanak.  Az elektromos gitárosok kényelmi elvárásaival találkozhatunk olykor a nyak profiljának és vastagságának a megválasztásánál is, amely gyakran emlékeztet népszerű elektromos gitárok nyakának a fogására, például Stratocaster-éra vagy Les Paul-éra, s amely az elektromos gitárosoknak kifejezetten megszokott, kényelmes.

Ugyanez értendő a gitár testének méretére is, amelyet sokszor úgy méreteznek, hogy egy állva gitározó zenész által kényelmesen tartható nagyságú és mélységű legyen.  Ugyanakkor ez már eleve behatárolja, hogy mekkora akusztikus hangerőt és dinamikát lehet elérni a gitárral.  Ezt leginkább aktív hangszedő elektronikával szokás pótolni, mely egy kis előerősítőt tartalmaz.  Az erősítéssel elérhető nagyobb hangerő pedig részben attól is lehetséges, hogy a gitár kissé nehezebb, így a hangja kompresszált, ami azt jelenti, hogy a halk és a hangosabb részletei között nincs nagy különbség.  A nagyobb súlyt eredményező alkatrészek, a szokásosnak mondható merevítő pálcán és a hangolókulcsokon túl főként az elektronikus szerelvények, elszívják és akkumulálják a rezgési energiát, így a hang nem lesz dinamikusan robbanékony, viszont jó hangkitartással szólal meg.  Erősítés esetén azonban megfelelő részletességgel szólalnak meg a halkabb hangok is.  Ez fontos, ha például egy dobossal (is) együtt kell játszani.

Mindettől függetlenül a legtöbb elektroakusztikus gitár formavilágában, külső megjelenésében megegyezik az elektronika nélküli akusztikus gitárokkal.  De azért jó pár olyan gitárral is találkozhatunk, amely első pillantásra is különbözik a megszokott akusztikus gitároktól.

Az egyik legkomolyabb fejlesztés eredménye látszódik és hallatszik az Ovation cég gitárjain.  Ők voltak az elsők, akik az 1960-as évek közepétől kezdődően jelentős sikereket értek el az üvegszál alkalmazásával, amelyet a hát- és oldallapok készítéséhez használtak, és amelynek segítéségével kifejlesztették a szinte jelképükké vált „teknőhátú” gitárjaikat:

image009

Érzékeny rezgésmérő berendezéseket alkalmaztak, hogy meghatározzák a „megfelelő hangzást”, azaz a minőségi valódi fából készült gitárok hangzását, és hogy képesek legyenek ugyanazt elérni az új alapanyaggal is.  Később ugyanehhez fejlesztették ki speciális hangszedő elektronikájukat is.  Azon ugyan többen vitatkoznak, hogy ezeknek az „üvegszálas” gitároknak tisztán akusztikusan megszólaltatva mennyire van szép hangjuk, de az kétségtelen, hogy elektroakusztikusan a legjobbak közé tartoznak.

Az általuk kifejlesztett sajátos külső köszön ránk a 12húros Standard Elite 2758 AX-ről is:

image012

Dolák-Saly Róbert, a kiváló zenész és komikus egy hasonló Ovation-on játssza az Angie-Erzsit, illetve ebben a dalban.

Természetesen ők is gyártanak belőle mindenfélét: nejlonhúrosat és fémhúrosat; 6húrosat, 12húrosat, és basszusgitárt is; illetve nem csak a fent látható „multi-hanglyukkal”, hanem a “normál” gitárokon megtalálható hagyományos kerek hanglyukkal, ugyanakkor náluk is előfordult olyan különlegesség, mint a modern csepp vagy macskaszem alakú hanglyuk.

Mondanunk se kell, hogy a jogi és műszaki lehetőségeket kihasználva ezt a jellegzetes megjelenést is utánozzák, és más márkanév alatt is találkozhatunk ilyen formavilágú gitárokkal.

Szintén jellegzetes külsejűek, bár hagyományosabbnak mondhatóak a Godin cég Multiac-sorozatú elektroakusztikus gitárjai, melyek egyaránt készülnek fémhúros és nejlonhúros kivitelben.

image014

Egy Godin Multiac-on játssza az MR2 Akusztik ezen felvételén a Hobo Blues Band Mata hari című dalát a Roy és Ádám Trió.

Első pillantásra is látható a modern anyagok felhasználása például a Blackbird cég Lucky 13 gitárján:

image016

S bár azt hihetnénk, hogy a Les Paul(-szerű, valójában Mini Jumbo forma hegyes cutaway-jel) elektroakusztikus változatban csak f-hanglyukas archtop kivitelben létezik, ez nem így van, noha Epiphone-logó díszeleg a fején. Íme, a PR5-E:

image018

Mi sem természetesebb, mint hogy a Fender cég is piacra dobta legismertebb elektromos gitárjainak a formáját viselő elektroakusztikus gitárjait.

Fender Stratacoustic:

image020

Fender Telecoustic:

image022

De van nekik klasszikus formavilágú 12húros elektroakusztikus gitárjuk is, a Dreadnought testű, „Viking” híddal szerelt, a régi Fender fejet idéző Villager 12 String:

image024

Még olyan, ma már szintén legendásnak nevezhető elektromos gitárnak is, mint a Brian May Red Special, megjelent már az elektroakusztikus változata, és ezzel a formával The Rhapsody néven gyártják:

image026

Itt egy rövid bemutató videó a Brian May The Rhapsody-ról.

S azért néha találkozhatunk olyan ritkaságokkal is, mint például a Dean Guitars cég V Coustic típusjelű, fecskefarkú (vagy ahogyan angolul hívják: flying V, azaz repülő V) fémhúros elektroakusztikus gitárja, melyről itt hallgathattok meg egy rövid bemutató videót.

image028

De Boris Dommenget hangszerész is készített ilyen külsejű 6húros és 12húros, illetve kétnyakú elektroakusztikus gitárt a „fecskefarok” nagy gitárosának, Rudolf Schenker-nek.

Néhány fémhúros elektroakusztikus gitárt bemutató cikk:

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!