“Házi gitártörténetem”

homemade-electric-guitar(A kép csak illusztráció, de annak nagyon jó!)

Mások okulására, s részben talán szórakoztatására leírom, én mit hogyan tettem, milyen hibákat követtem el annak idején.  Akit ez nem érdekel, az nyugodtan “lapozzon”, azaz kattintson tovább!

A ’80-as évek közepe táján jártunk, és én mindenáron együttesben akartam játszani – elvégre az elektromos gitár/ozás úgy az igazi.  Tegyük hozzá: a társas zenélésnek bármilyen hangszer esetében külön hangulata van.

Mivel annyi pénzem akkoriban sosem volt, hogy vásárolni tudjak egy kész elektromos gitárt, pedig természetesen kacsintgattam erre-arra, szemeztem ezzel-azzal, ezért a mit sem sejtők teljes magabiztosságával úgy döntöttem, építek egyet – otthon; a lakótelepen, egy társasházban, szobám négy fala közt.

Az akkoriban szinte divatossá vált heavy metal rockbandák gitárhőseinek java része Stratocaster vagy Superstrat gitárokon nyomult, így én is ilyen alakú gitárnak álltam neki.  Mára megjött az eszem, és ráébredtem, hogy a helyzet jóval egyszerűbb, hiszen a gitár alakja nem igazán számít, sokkal inkább az, hogy mit és hogyan tudunk rajta eljátszani.  Számtalan példát lehet találni mindenféle képtelen vagy képes formájú elektromos gitárra.  4 hang vagy 4 akkord előadásához pedig nincs szükség eredeti Fender-re vagy Gibson-ra.  Bár akkoriban még nem láttam ilyeneket a hangszerboltokban; a kelet-európai gyártmányokon túl inkább csak az Ibanez márkára emlékszem.

Rengeteg hibát vétettem annak idején, és a végeredmény mégis egy megszólaló, játszható elektromos gitár lett, ebből kiindulva mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen a manapság hozzáférhető, elérhető termékekkel és technikákkal sokkal könnyebb helyzet áll elő.

Mások okulására a hibáim:

A legkisebb, ugyanakkor rögtön szembetűnő vicces hiba, hogy a gitárom testének alakja jobban hasonlít egy Fender Mustang-éra, mint egy Stratocaster-éra:

a sajátom
pegazus-gl
Fender Mustang
fender-mustang-szerkesztett

Fender Stratocaster
fender-stratocaster-szerkesztett

Legyünk őszinték: hasonlít-hasonlít, ám messze nem ugyanaz.

Ezzel együtt is a gitárom nincs egyensúlyban, erősen fejnehéz.  Az oka egyszerű: véletlenül, a hozzá nem értésem miatt alul lett méretezve a test az eredeti forma méretéhez képest is, illetve a nyakhoz és a fejhez képest is.  Ha az előző képeket megnézzük, akkor látható, hogy az én gitárom teste a húrlábnál véget ér, amíg egy gyárinál utána is van  még “anyag”, azaz elrontottam az arányait.  Továbbá az is közrejátszott, hogy abból készült, amihez hozzájutottam: hüvelyknyi, tehát 2,5 cm. vastag faanyagból, aminek köszönhetően egyúttal túl vékony is lett a teste, s ez is megjelenik a súlyában, pontosabban hiányzik abból.

Ugyanakkor a nyaka túl vastag, mert nem mertem a gyári méretűre elvékonyítani, hiszen nem tartalmaz belső merevítőként is funkcionáló nyakállító fémpálcát.

nyakrogzites

Fogalmam sincs, milyen faanyagból készült, azzal dolgoztam, amihez hozzáfértem, amit kaptam, meg tudtam vásárolni, s mivel be van festve, ma már eléggé nehéz megállapítani.  A testet bükkre, a nyakat tölgyre tippelem, és igazából egyik sem az a kifejezetten hangszerkészítésre gyakran használt fafajta.  Bár legalább száraz volt, ami a legfontosabb követelmények közé tartozik, és a mai napig nem deformálódott, nem tekeredett el egyik része sem.

A nyak a testhez csavarozással és(!) ragasztással lett rögzítve. Miért?  A csavarozás megfogta, míg a ragasztó megszáradt, ám utána sem szedtem ki a csavarokat.  Viszont nyakrögzítő lemezt nem szereltem fel, hanem egyszerű süllyesztett fejű facsavarok mennek a testen át a nyakba.
Ma már biztosan csak csavarozott nyakút készítenék házilag, hiszen az egyszerűbb, kevesebb a hibalehetőség, illetve van mód az utólagos állításokra, s egyúttal a javításokra.

nyakillesztes

A fogólap gyári, melynél fogalmam sem volt, hogy ritkaságszámba megy, mivel nulladik bunddal ellátott, és 24 érintős, azaz 2 oktávos.  Ezt egy idős hangszerész segített felrakni.  Manapság ez már nem is feladat a fogólappal ellátott nyakaknál.

A bundjai rézből készültek, amelyeket a húrok meglehetősen elkoptattak az évek alatt.

A feje is el lett méretezve, s a húrok szempontjából a nyakhoz viszonyított szöge sem megfelelő.  A kész nyakakkal ez a gond sem jelentkezik.  Halkan megjegyzem, hogy bár mint említettem, belső merevítő-állító fémpálca nincs a nyakban, azért a (valójában semmit sem rejtő) takarólemeze fenn van a fejen – mintegy díszként.  Viszont húrvezetőt nem kell rajta keresni, mert nincs.

pegazus-feje-szerkesztett

A koptatólap 4 mm. vastag rétegelt lemezből készült, amely az akusztikus gitárok fedlapjához hasonlóan önálló életet él, és ennek köszönhetően erősítés nélkül is egészen jól megszólal a gitárom.  Szerencsére ma már könnyen beszerezhetőek különböző rétegszámú koptatólapok, de akár polírozott alumínium lemezből készültek is.

A bevonattal szerencsém volt, tudatlanul is jót tettem.  Akkoriban színtelen lakknak a bútoriparban (és nagyjából mindenhol) a nitrolakkot használták, ahhoz fértem hozzá könnyen, bárhol megvásárolható volt, így én is ezt kentem a fogólapra.  A gitár többi részét pedig, beleértve a nyak fogólapon kívüli részét, illetve a koptatólapot is, szintén nitro(cellulóz) alapú festékkel kentem le.
Igen: ecsettel festettem.  Sajnos, ez is jól látszik a képeken, hogy a felület finommegmunkálása, valamint a felületkezelés módja és minősége hagy némi kívánnivalót maga(m) után.

A húrláb egyszerűen egy hajlított acéllemez, 6 lyukkal ellátva a húrok számára.
A híd az archtop gitárokéhoz hasonlóan nem rögzített, a húrok feszítőereje tartja a helyén.  Az alsó része alumínium, az állítható magasságú felső része pedig réz.  Már csak emiatt is nagyon kell óvni a nedvességtől, mivel ez a két fém együtt kiváló galvánelemet képez.

hurlab-es-hid

A hangszedők közül az egyik házilagos készítésű (bár nem én készítettem), a másik pedig gyári.  Noha a házilagos úgy néz ki, mint egy mini-humbucker, valójában az is single-coil, azonban a mini-humbucker és a Telecaster nyaki hangszedője közötti hangzással rendelkezett.  Sajnos, lejárt az ideje, mára feladta, megszűnt működni.
Ma már úgy vélem, a beszerelésüket is eleve fordítva kellett volna megtennem, a “házit” rakni a hídhoz, a gyári single-coil-t pedig a nyakhoz.

hangszedok

A 3állású hangszedőváltó kapcsoló tévedésből rosszul lett bekötve.  Normál esetben ez a két szélső pozíciójában a nyak, illetve a híd hangszedőjét kapcsolja, középső állásában pedig a kettőt együtt.  Nos, nekem a középső állásban „kikapcs” volt, azaz úgy nem adott jelet a gitár, elnémult.

Hangerő és/vagy hangszín potméter? Ugyan már, minek az – gondoltam akkor –, elvégre van az erősítőn.

A gitárkábel foglalata nem a megszokott 6,3 mm-es jack-aljzat, hanem az akkoriban általános DIN- vagy más néven Tuchel-aljzat.  Mivel az anno általunk használt erősítőn is (lásd előbb, illetve mindjárt) az volt, és ezért azt tartottam praktikusnak.

tuchel-csatlakozo

Az előző mondatok apropóján egy pár szót az erősítőnk is megérdemel.  Egyik gyerekkori barátom édesapjának a fadobozos, elektroncsöves orosz rádió-tv-erősítőjét használtuk, amelyhez a középiskolánk stúdiósaitól kaptunk kölcsön egy 100 W-os (emlékeim szerint talán Vermona) hangfalat.  A kettő együtt akkorát szólt, hogy minden “100 W alatt nincsen rock” zenész(?) igényeit kielégítené manapság is.  A ma bennem élő mértékletesebb “zen-ész” ugyanakkor azt mondja, egy kis klubhoz és kis színpadhoz kevesebb is bőven elég, és azzal a cuccal inkább szanálásra ítélt épületek rövid határidejű bontását kellett volna elvállalnunk, úgy keresvén pénzt normálisabb felszerelésre.

Íme, a kevés megmaradt fénykép egyike a ’80-as évekbéli felszerelésünkről, noha a képen pont nem ezen a gitáron játszom (… Cavern Club … csak majdnem, mindössze kinézetre hasonlított …):

feri-anno-80

Nos…  ennyi!

Ma már természetesen van “gyári” gitárom, nagyon is jó.  De a fentebb bemutatott “saját gyártmánytól” sosem fogok megválni.  Persze, manapság sokkal könnyebben megy-menne ez az egész.  Azért mindenképpen úgy gondolom, hogy szép idők voltak!…

avagy mi micsoda a gitárok között

Powered by:

Copyright © Gitárlexikon 2016. Minden jog fenntartva!
A Gitárlexikon weboldalán található tartalmak szerzői jogvédelem alá tartoznak. Tilos a weboldalról előzetes írásbeli engedély nélkül a tartalom egészét vagy egyes részeit bármely formában átruházni, terjeszteni, reprodukálni, vagy a saját személyes használatot meghaladó mértékben tárolni vagy kinyomtatni!